Az egyenlítői éghajlati területekről északabbra és délebbre szavanna éghajlat alakult ki. Az Egyenlítőtől távolodva csökken a csapadék mennyisége, ami az élővilág megjelenését is átalakítja. Egy éven belül mindössze két évszak váltja egymást, egy nedves és egy száraz időszak. Csapadék az esős évszakban hullik, (akár 1500 mm is lehet). A száraz évszak vízhiánya és a magas hőmérséklet (elérheti 35 fokot is) egyaránt nagy próbatételt jelent mind az itt élő növények, mind az állatok számára.
A "szavanna" szó említésekor elszórt facsoportokkal, magányos fákkal tarkított, végtelen füves térségek képe jelenik meg. Ez az erdős szavanna az Egyenlítő felé haladva a növekvő csapadék következtében átalakul trópusi lombhullató erdővé. A szárazabbá váló területeken füves szavannába vált át.
Az afrikai szavannák jellegzetes növényevő állatcsordáit a zebrák, gazellák, antilopok, gnúk alkotják. szintén növényekkel táplálkoznak, ám inkább a fák és cserjék lombozatát fogyasztják a zsiráfok és az elefántok. Ez utóbbiak a tájképet is jelentősen befolyásolják, mivel képesek a fákat gyökerestől is kitépni.
A biológia törvényszerűsége, hogy ahol ilyen gazdag kínálat mutatkozik a növényevő állatokból, ott a ragadozók is bőséges táplálékhoz jutnak.
Például:
Részlet: Miklós Malvina: Barangolás az állatvilágban.